“Tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.” Jer 29,11

Számomra a Mécs a családom, ahová tartozom. Barátok, akikre számíthatok. Társak, akik megtartanak. Fény a sötétben, tűz a hidegben.

16 éve lettem a Mécs családközösség tagja, egy kisbabával. Azóta született még négy gyermekünk és nem plussz elfoglaltságként vagy feladatként éltük meg az ide tartozást, hanem töltekezésként, megújulásként. Mára 8 csoportban 36 házaspár tagja Biatorbágyról a Mécs Családközösségeknek, és velünk 114 gyerek.
Néhányuk (~22-en) az országosan Ifi-Mécsként, itt nálunk kisMÉCS, illetve MÉCS+-ként ismert gyerek-közösségek tagjai. 

A MÉCS Családközösségek plébániai alapon szerveződő, szentségi házasságban élő házaspárokból álló csoportok.
Egy csoport 4-5 házaspárból áll, rendszeres (~havi) találkozóikon Isten útját, akaratát fürkészik közösen, egymással osztozva az örömben és nehézségekben. 

A MÉCS Házaspárok és papok szolgálata jegyesek, házaspárok, családok, valamint papok és szerzetesek felé – lelki programokkal, közösségekkel, kiadványokkal.

Ha csatlakozni szeretnétek, keress bátran:
Puskás Marianna
30/381-9893
bmpuskas@gmail.com

Mi a MÉCS?

A MÉCS Családközösségek plébániai alapon szerveződő, szentségi házasságban élő házaspárokból álló csoportok. Céljuk, hogy a házaspárok és rajtuk keresztül a családok a közösség ereje által keresztény hitükben elmélyülve és megerősödve egyre hitelesebben élhessék meg krisztusi hivatásukat a világban. 

 A MÉCS egyrészt szentírási jelkép, másrészt a csoport- beszélgetések felépítéséből adódó betűszó. Josef Cardijn bíboros „Láss – Ítélj – Cselekedj” módszere alapján a beszélgetések három fő részre tagolhatók:

Megfigyelés  – személyes tapasztalatok, élmények
Értékelés  – a felvetődő problémák értékelése a krisztusi tanítás fényében
CSelekvés  – elhatározások megfogalmazása.

A közösségi élet eredményeként a házaspárok hite mélyül; erősödnek a házasságok, boldogabbá válik a családi élet. A házaspárok között tartós barátságok alakulnak ki. A házascsoportok jelenléte erősíti a plébániai közösséget, és a házaspárok a társadalomban is könnyebben és tudatosabban találják és állják meg helyüket. 

A MÉCS története

Magyarországon az első MÉCS közösségek a Keresztény Családközösségek Nemzetközi Szervezete (ICCFM: International Confederation of Christian Family Movements) európai vezető házaspárja, Tony és Lily Gauci kezdeményezésére és Bíró László családreferens püspök úr támogatásával 1996-ban indultak.

A gyökerek messzire nyúlnak. Az ötvenes években Spanyolországtól Észak- és Dél-Amerikáig házaspárok ezrei vettek részt – papjaik támogatásával – családközösségek építésében. Hatalmas lelkesedés, rengeteg rááldozott idő, utazás, találkozó, imádság kísérte ezt a munkát, az útkeresés éveit. A sokféle kezdeményezésről szóló régi dokumentumokból jól kirajzolódik a közösségépítő párok közös vonása: a férj és feleség szeretete, amely kiárad a világ felé. Ezt a szeretetet Krisztus táplálja, Krisztust pedig az Egyház hozza az életünkbe.

Ezek a házaspárokból álló közösségek tehát már 10-15 évvel a II. Vatikáni Zsinat előtt működtek, s a házasság és a házas lelkiség tanulmányozása révén megélték és megújították az Egyház világi apostolkodását. A Vatikáni Zsinat idején a családmozgalom állandó római küldöttsége tájékoztatta a család témaköre iránt érdeklődő püspököket, feltárva előttük mindazt a gazdagságot, amellyel a Szentlélek megajándékozta őket.

Időközben egyre szaporodtak a csoportok, amelyek Cardijn bíboros „Láss – Ítélj – Cselekedj” módszere alapján dolgoztak. Újdonság volt akkoriban, hogy a közösségekben a férj és a feleség mindig együtt vett részt. A házasságok megerősítésére azért is nagy szükség volt, mert ebben a korszakban kezdett erősen növekedni a válások száma.

A Zsinaton is megjelenő nemzetközi koordinációs igény miatt hozták létre 1967-ben a különböző országok családközösségeinek (CFM: Christian Family Movement) nemzetközi szervezetét (ICCFM). Sem a világszövetség, sem pedig az egyes országokban működő családközösségi szervezetek nem álltak szilárd anyagi alapokon, ami azt jelenti, hogy például az utazások költségeit a házaspároknak, illetve a csoportoknak maguknak kellett állniuk. Ez egyébként a mai napig sem változott.

Az ICCFM – amelyhez ma a világ több mint 50 országában családok tízezrei tartoznak – a Vatikáni Szentszék által elismert világi szervezet. Társult tagja az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának; az európai CFM a Katolikus Családegyesületek Európai Szövetségének tagja.

A magyar MÉCS Családközösségek 1998 óta az ICCFM teljes jogú tagja. Ma több mint száz MÉCS közösség működik országszerte és a határokon túl.

A MÉCS 1999 óta Magyarországon is rendszeresen szervezi Gabriel Calvo atya eredeti lelkigyakorlatos programjait, a MÉCS Napokat házaspárok, fiatalok, fiatal párok, egyéni résztvevők, családok sőt papok, szerzetesek számára is.  A FIRES/MÉCS programok, melyeken nemcsak a MÉCS Családközösségekhez tartozó családok tagjai vehetnek részt, jelentősen hozzájárulnak a MÉCS lelki és számbeli növekedéséhez.

Forrás: http://www.mecs.org.hu/

Témák

A havi összejöveteleinket előre összállított tematikus füzetek „vezetik”. Ebben vannak alkalomról-alkalomra felfűzve a különböző egységek, szövegek, imák, kérdések.
Egy téma 10 részre van felosztva, így egy témát körübelül egy év alatt fel is tudunk dolgozni.

Témafüzetek:

• Alapértékeink: közösség;istengyermekség; hivatás; szabadság; igazság; döntések; hűség stb.
• Erős házasság: ima, egység és egyéniség; minták és sablonok a családban; családtervezés, a család a fogyasztói társadalomban, külső hivatás és a család belső stabilitása stb.
• Vágyak és korlátok: őszinteség, elfogadás, teherviselés, elismerés, bírálat, felelősség stb. a házasságban és a családban.
• A szeretethimnusz és a házasság: A füzet a Szeretethimnusz sorain vezet végig: a szeretet a házasságban is „türelmes, jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem tapintatlan…”
• Szentségek és életfordulók: Ez a füzet a keresztségtől a betegek kenetéig a szentségek, valamint az élet és a halál témájának átelmélkedéséhez, megbeszéléséhez ad szempontokat.
• Erőforrásaink: időgazdálkodás; egészség; pénz; szellemi és lelki erőforrások; családi és közösségi kapcsolatok stb.
• Ünnepeink: Ez a füzet a liturgikus év ünnepeit követi. A beszélgetések az ünnepek mélyebb átélésében, méltóbb családi megünneplésében segítenek.
• Az öt szeretetnyelv: Nem elég szeretni, a szeretetet ki is kell fejezni. De hogyan? A füzet Gary Chapman: Egymásra hangolva c. könyve alapján a házastársi és a szülői szeretet kifejezésének módjait veszi sorra.
• A házasság második évtizede: Ez a füzet a 15-20 éves házasság „kifáradásos tüneteit” tekinti át: unalom, megszokás, gépiesség, a beszélgetések elmaradása, féltékenység, az öregedés kisebb jelei, a vonzás csökkenése, aggodalmak. A problémák megbeszélése a megoldás első lépése lehet.
• A család a harmadik évezredben: A modern kor kihívásaival szembesíti a keresztény házaspárokat. Korszakváltás és jövőkép; hitelre épülő társadalom; a digitális világ; tisztesség a munkahelyen; tolerancia; erőszak; devianciák elkerülése stb.
• Éltető közösség: Ez a tematika, amely Jean Vanier: A közösség című könyvére épül, elsősorban az öt évnél régebben együtt lévő közösségeknek szól. A kérdések a közösséget nem csak a családközösség oldaláról járják körül, hanem a közösség szűkebb egységét, a házasságot is érintik. Témák: együttműködés, konfliktuskezelés, a közösség betegségei, befogadás, növekedés a közösségben stb.
• Testvéreink, a szentek: A füzet tíz szentet állít elénk, mindegyikük életéből egy-egy olyan erényt kiemelve, amelyekre a házasságban és a családi életben is nagy szükség van. A füzetben szerepel többek közt Páduai Szt. Antal, Lisieux-i Szt. Teréz, Pietrelcinai Szt. Pio, Szt. Maximilian Kolbe, Szt. Benedek, Szt. Rita.
• A tízparancsolat a mai család életében: Isten és az Egyház parancsai. Hamis bálványok; az Úr neve és az Úr napja; a szülők tisztelete; az élet tisztelete és a testi-lelki egészség megőrzése; a házasság méltósága; az anyagi javak rendeltetése; az igazság szeretete; a test kívánságai.

Összejöveteleink felépítése:

• Gyülekezés:Beszámoló az elmúlt időszak személyes történéseiről és a legutóbbi alkalom végén tett elhatározásokról.
• Imádság:A beszélgetési anyagban az összejövetel témájához illeszkedő bevezető ima, szentírási szakasz és rövid elmélkedés található. Az imádságot énekkel kezdhetjük és zárhatjuk.
• Beszélgetés:Ez az alkalom fő része. Időtartama általában másfél-két óra.
  – Gondolatébresztő: A szöveg felolvasásával vezetjük be a témát.
  – Megfigyelés: Beszélgetés a kérdések alapján, amelyeket egyenként felolvasunk. Fontos, hogy mindenki  elmondhassa a kérdésekkel kapcsolatos élményeit, és így megosztásaink által erősítsük, gazdagítsuk egymást.
  – Értékelés: az elhangzott tapasztalatokat az evangélium fényében értékeljük. Az értékelés alapja a Katolikus Egyház Katekizmusa.
  – Cselekvés: Fontos, hogy a felismerésekből tettek szülessenek. A beszélgetési anyag minden témához ad néhány gyakorlati ötletet, de bármilyen elhatározást tehetünk.
• Záróima
• Kötetlen együttlét: Beszélgetés, agapé